Napló

Adomány

Útmutató

Keresés a honlapon

Oszd meg!

Ez az a nap!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » 2011 » December » 5 » A boldogság az életemben
18:40
A boldogság az életemben
A boldogság az életemben

Mindannyian átélünk boldog órákat, perceket és ha ügyesek vagyunk ez akár ki is tarthat napokig, hetekig jobb esetben talán hónapokig is.
Mi is a boldogság az életben, az életemben?
Felelevenül bennem pár alkalom mikor maradéktalanul boldog voltam.Az első ilyen emlékem pár éves koromból való és első olvasásra talán azt hinné az ember ez egy szomorú történet.Fájt az emlék sokáig, ma már tudom, akkor nagyon boldog voltam.
Szóval, a szüleim elváltak 4 éves koromban.Apukám elköltözött tőlünk és sokszor nem láttam. Az emlék mi megmaradt, hogy apa jön látogatóba, ölébe ültet és narancsot hámoz nekem amit hozott. Ülök az ölében és tudom azt, hogy most itt van velem. Semmi sem számít, itt van, és pucolja nekem a narancsot. Nekem! Nem másnak, nekem, itt van velem s BOLDOG vagyok!
Aztán felnőttem, bár néha kétségeim vannak, mert inkább érzem magam 27 évesen is gyereknek, mint komoly felnőttnek, pedig ma már nekem van 3 gyönyörű szép gyermekem. És itt elérünk boldogságom következő állomásaihoz....
Szembe jött velem a szerelem! Nem egészen voltam még 16 éves. A menyországban éreztem magam, és megint nem számított senki és semmi csak Ő és ÉN. Újra Boldog voltam! Teltek múltak az évek, ma már felnőve (?) együtt vagyunk, Ő az én párom, gyermekeim apja, kit nekem szánt az élet!
18 éves voltam...érettségi előtt álltam, mikor megtudtam várandós vagyok. Először egy világ omlott bennem össze, minden megfordult a fejemben még az abortusz is. Aztán, valami megváltozott és tudtam ez a kis jövevény hozzám jön. Már nem érdekelt mi fog történni, hogyan érettségizem le, mi lesz velem, mi lesz velünk.
És akkor, életem egyik legboldogabb napján megszületett kicsi lányom Petra. Soha nem felejtem el, mikor megszólalt a szülészorvosom: „DE szép baba!” Tényleg az, nekem a legszebb! Ma már 8 éves is elmúlt, másodikos az iskolában és furulyázni tanul! Még a mai napig is hihetetlen egy kicsit!
Az élet folytatódott, pár évvel később újra babát vártam. Boldog voltam! És tetőzni már csak az tudta amikor ultrahangon kiderült, ezúttal fiam van! Madarat lehetett volna fogatni velem! És megszületett, igaz kicsi komplikációval párosulva, kicsit mindenkire ráijesztve. Aznap pár percig láthattam, mert tovább kellett szállítani egy koraszülött osztályra. Nem, nem volt koraszülött a légzésével voltak gondok. ( Utóbb kiderült tüdőgyulladása volt, amit a mai naig senki nem állapított meg, vele született e vagy hogyan lett.) 4 napra rá mehettem utána mivel császármetszéssel született, köldökzsinór előreesése miatt. Emlékszem, férjemmel toporogtunk a koraújszülött osztály bejárata előtt, mert pont szoptatási idő volt és akkor nem mehetett be senki sem. Óráknak tűntek a percek...és akkor végre bemehettünk. Ott feküdt az inkubátorban, tele minden csővel és nézett rám a hatalmas kék szemeivel. Álltam és nem tudtam mit tegyek, végre láthatom, igaz nem érhetek hozzá, de végre itt van. És én újra Boldog vagyok.
Dávid most 3 és fél éves, nyoma sincsen a kezdeti nehézségeknek.
Amire egyikünk sem számított, majd 1 évvel később beköszönt hozzánk a gólya.
Dóri pont 21 hónappal született Dávid után. És én elmondhatatlanul Boldognak éreztem magam.
Telt az idő, és úgy éreztem valami hiányzik. Valami nem volt jó, nem működött, nem elégített ki az, hogy anya vagyok és egyáltalán milyen anya vagyok? Mindenünk meg van amire azt mondják kell a boldog élethez, van egy párom, vannak gyermekeink, van fedél a fejünk felett van egy autónk is...mégis én már nem voltam boldog. Nem kellett sohasem luxus. Nem kerestem az anyagi világban semmit, de valami hiányzott.
És akkor egy új dolog köszöntött az életembe. Ráléptem a spiritualitás ösvényére. Rendesen beleástam magam, jól a mélyére. Persze, akadnak akik még ma is megköveznek érte, bár ez engem nem igazán zavar.
Ma már járom az utam, ami az enyém. Tudom mi dolgom az életben, az életemben. Időközben arra is ráébredtem, mi az mi hiányzott az életemből. És ez a boldogság és a szeretet. Azt is tudom már miért hiányzott. Mindig kívülről kaptam boldogságot. Azt mondta a mesterem: „ Szeresd magad!”
Ekkor kezdtem el a tükörterápiát. Így tanultam meg először is elfogadni magam, amjd szeretni. A hetedik napon egy csodát éltem meg, 21 napig csináltam és mire a végére értem már tudtam, hogy csak az szeret bárkit és bármit is, aki önnön magát szereti. Boldog csak úgy lehetek, ha magamban megtalálom a boldogságot. Mert ami meg van benn, az meg van kinn is. Ahogy változtam, megváltozott körülöttem a világ! Ma, már tudom értékes ember vagyok! Kiteljesedtem, magamban! Nincs szükségem, senkire és semmire, tökéletes vagyok!
Ebben az állapotban megértettem, amit eddig boldogságnak hittem és hívtam az csupán illúzió. Amit kintről kapunk meg, azt mind elvehetik tőlünk. Legyen az bármi, ha más hozza el nekünk a boldogságot, szabadságot, szerelmet...el is viheti és nem fogja kérdezni tetszik e nekünk. Az, ami bennünk van, az viszont csak a miénk.Az a mi gazdagságunk, boldogságunk, békénk és nyugalmunk. Ez az egyetlen ami emel és nem taszít mélyre. Ez a fény egy ragyogás, tündöklés! Innentől BOLDOG VAGYOK és BOLDOG AKAROK LENNI!
Örülök minden egyes percnek sőt minden másodpercnek. Számomra minden perc egy csoda, maga a csoda. Mi kellhet több???
A nap mindig kisüt! Még mikor esélyt sem látunk rá!

És Te Boldog vagy?!

Varga Ágnes (Szofia)
Kategória: A boldogság az életemben | Megtekintések száma: 917 | Hozzáadta:: Szófia
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

Statisztika


Online összesen: 5
Vendégek: 5
Felhasználók: 0

Naptár

«  December 2011  »
HKSzeCsPSzoV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031

Block title