Napló

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » 2011 » Augusztus » 29 » Böjte Csaba levele
10:10
Böjte Csaba levele

Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval, s szaunával.

Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre.
Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek
tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és
kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak
még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép
természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott
megtalálhatod Nicaraguát.

Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen,
és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet.

Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék
kosarat-, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi,
csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez
lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra.

Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő
nem tesz semmit, - szokja a halált.

Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére
nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel
olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték

az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy
veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy
anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt.
De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves
kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két
gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt.

Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy
kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az
élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és
belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s
ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és
nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett
vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek
egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek.

De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el
legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a
bánya kulcsa, ott tartják a kredencben, egy cukros dobozban. Elkérheted, és
lemehetsz az aknához.

Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden,
mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő
szemek látják, hogy itt meghalt minden.

Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni
fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót
adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell, hogy éljen havi tíz
eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a
társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem
ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről,
villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy
tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket.

Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek
gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket.

Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy
rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod,
hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát.

Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a
kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban.
Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne
dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni.

Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a
madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz.

A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe
mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne
szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem
tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell
világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. Alulról nem látod a
perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a
sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem
kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni.
Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet
kap.

Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan,
komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd,
hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el
azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne
siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez,
mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta
hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a
forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be
a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj
tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán.

Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is
képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni.
Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress.

Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő
sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent
Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek
körülvesznek. Ne siess!

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik...

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan
lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke
önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik.
Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé
szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni.
Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már
nem magadért: értük, a Világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem
pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló
fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak,
hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő
Istennek.

Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz.

Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére
kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban,
tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De
még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap,
lassan felkel, és beragyogja világodat.

Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !

Böjte Csaba

Kategória: Olvasóink bejegyzései | Megtekintések száma: 1087 | Hozzáadta:: Zsóka
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

Statisztika


Online összesen: 15
Vendégek: 14
Felhasználók: 1
Zsóka

Naptár

«  Augusztus 2011  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Block title