Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Csak pozitívan! » Csak pozitívan, hétről-hétre!

Augusztus 27.- Augusztus 2.
Lázadások

Mióta ember él a földön, alapvető ellentét van szülő és gyermeke között. Léteznek olyan ritka emberi kapcsolatok, amelyben ezek az ellentétek feloldódnak, s léteznek olyanok, amelyekben tartóssá válnak, s a legrosszabb esetben elvezetnek a gyűlöletig.
Most az utóbbiról lesz szó.

Ez az első kapcsolatunk születésünk pillanatában, s alapvető, meghatározó a további éveinket tekintve. Éppen ezért nagyon fontos, hogyan is viselkedünk a gyermekünkkel?

Tudomásul vesszük-e, hogy az a pici lény, az a lélek, aki most hozzánk érkezett, független, önálló, saját feladattal, saját sorssal, saját tanulópályával érkező?

Mit érzünk, mikor várjuk őt? Mit látunk meg benne? Spirituális értelemben, mielőtt ide érkeznénk, anyát választunk magunknak. Érezzük-e a megtiszteltetést, a bizalmat, hogy mi lettünk a kiválasztottak? Tudunk-e úgy tekinteni gyermekünkre, mint egy csodára, egy bátor kis jövevényre, aki ideérkezik, ebbe a zűrzavarba, ebbe a tüskés bokrokkal benőtt létezésbe? Tudunk-e úgy tekinteni rá, hogy ő nem a tulajdonunk, hanem önálló lény, rendelkezve mindazzal a tudással, tulajdonsággal, erővel, bátorsággal, amely sorsa megéléséhez szükséges?

Tudunk-e úgy tekinteni rá, hogy ő tisztán érkezett, tudja, mit és hogyan szeretne tenni, hiszen ezért érkezett? Vagy csak a pici kiszolgáltatottságát látjuk testileg –hiszen nőnie, fejlődnie kell. Tudjuk-e azt, hogy sokkal több tudást és értelmet hordoz, mint azt mi gondolnánk?

De mit tesz egy „jó szülő”? 

Kitalálja, hogy milyen és mi legyen a gyermeke. Első pertől kezdve idomítás folyik.  Nevezhetjük persze nevelésnek is, az sem szebb szó. A gyermek akkor eszik, amikor a szülő jónak látja, akkor fürdik, mikor a szülő jónak látja, akkor alszik, mikor a szülő úgy akarja, és még sorolhatnám. A szabadon érkezett kicsi lélek rögtön korlátok közé kerül. Szabadságának nagy része odavan. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik a pici ritmusát figyelik, tiszteletben tartják, s ahhoz igazodnak. Mert ebben a pillanatban teremtődik meg a bizalom: szülő és gyermek között, s hogy milyen bizalma lesz a többi ember iránt, alapvető és meghatározó.
Tudod-e azt, hogy az első életévben nem csak testileg, cselekvéseiben fejlődik a legtöbbet élete folyamán, de a lelkében is eldől: bizalommal tekint-e majd a világra, vagy bizalmatlan lesz? Elég szeretetet kap-e ahhoz, hogy szeretetet tudjon adni és befogadni?
A szülő az első tükör a világra. S a gyermeked a te tükröd – milyen szülő vagy. Ez akkor is így van, ha fájdalmasan hangzik.
A szülő az első minta. Nem, nem a szavak, amiket mondasz, hanem ahogyan cselekszel. A társadalmi létezésben a többi ember a minta: mit és hogyan tesznek a többiek. Egy gyermek, s a mai fiatalok viselkedése is egy tükörkép: ezt nyújtjuk nekik. Ez van. S ezért, úgy gondolom, nem rájuk kellene haragudnunk. Egy önző világban önző, egy hazug világban hazug, egy szeretetnélküli világban szorongó, pánikbeteg, depressziós lesz, önmaga vagy mások ellen forduló. Persze, lehet ezt tagadni, vagy lehet szembesülni vele. Attól még a tükörkép, amit gyermekeinktől kapunk, nem lesz más. 

Legnagyobb bajunk a kamaszainkkal vannak. Mert teljesen egészségesen lázadni kezdenek. Látják, hogy itt valami nagyon nincs rendben, itt valami nagyon nincs jól. Másról szól a szó és másról a tett. Itt hazugságok tengere van, itt olyasmit várnak el tőle, amit senki és sehol nem tart be: gondoljunk csak a mindig mondj igazat szlogenünkre. Hát hogyne lázadna, mikor azt tapasztalja, hogy itt az őszinteségtől minden nagyon távol áll! Hogyne lázadna a viselkedésmintáink ellen, mikor mi tudjuk a legjobban, hogy nekünk se vált be! Hogyne lázadna az értelmetlen dolgok ellen, mikor mi tudjuk a legjobban, hogy olykor majdnem belepusztulunk! Hogyne akarná máshogy és másképp és jobban! S hogyne lenne haragos, dühös, elkeseredett, ha ebben gátakat emelünk? Lázadni persze akkor is lázad ellenünk, szülők ellen, ha normálisak vagyunk, ha mi elfogadjuk a lázadásait, mert a többi ember helyett is ránk zúdítja minden dühét. Ez már csak így természetes. 

Lázad! És jól teszi! Mert ő tudja a legjobban, hogy ő: ő szeretne lenni, ő: ő, s nem az a kitalált emberke, akivé mi, s a többiek tenni szeretnénk.  Nem akar idomulni, nem akar álarcokat hordani, nem akar egy szürke egér lenni a többi között. Ő nem mérnök, hanem kertész akar lenni, mert szereti a virágokat, nem orvos, hanem zenész, mert imádja a zenét, de mi oda se figyelünk, csak hajtjuk a magunkét: mi lesz így belőled? Hogyan fogsz boldogulni? Hát, nézzünk magunkba és nézzünk körül, hogy mi mire vittük! Valóban ezt akarjuk? Káoszt rend helyett? Hazugságot őszinteség helyett? Valóban azt akarjuk, hogy mindenki mást csináljon, mint amire született, ami a lelkében zeng, amivel önmagát és bennünket is gazdagíthat? Amiben örömét leli, s mi örömünket leljük az örömében? Valóban azt akarjuk, hogy úgy, mint nekünk, felnőtt korunkban kell visszatalálnunk önmagunkhoz, mert már azt sem tudjuk, kik vagyunk? Lázad! És jól teszi! Keresi a helyét a többiek között. Kicsit zajosan, de jól teszi!

S ha mindebben mi gátak és akadályok vagyunk, mi felnőttek, itt mindannyian, akkor egy idő után menekülésre fogja: drogba, alkoholba. Mert ép ésszel ezt a mai világot bizony nehéz kibírni. S ezt a világot mi teremtettük. Ezt kapták örökül.

Ne lázadjon? Valóban ezt akarjuk?

Mindezt egy kis vitaindítónak szántam. 
Várom a véleményedet. Szólj hozzá itt!

Zsóka

Kategória: Csak pozitívan, hétről-hétre! | Hozzáadta:: Zsóka (2012-08-27)
Megtekintések száma: 544 | Hozzászólások: 3
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Csak pozitívan, hétről-hétre! [202]
Útravaló mindenkinek
Védőangyalod [13]

Statisztika


Online összesen: 2
Vendégek: 2
Felhasználók: 0

Block title