Cikkek katalógusa

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Ezoterikus cikkeink » Ezoterikus cikkeink

Andrea Weaver - A szeretet védelmében
A szeretet védelmében

A gyermekek védelmére születtem, nem tagadom, meglátok mindent, ami világunkban a velük való változásokra utal. Támogattam a nevelhetetlennek és kezelhetetlennek tartott, indigó generációt, kik harcosan, mindenen áttörve, szokatlan energiacsomagként robbantak be a világunkba, és felforgatták azt, ha akartuk, ha nem. Arra születtek, hogy felhívják a figyelmünket elavult dolgainkra, megváltoztassák a világunkat, melyben már sokminden nem volt működőképes. Beszéltünk már erről eleget. Voltak eltérő és egybehangzó vélemények, sőt, még a kezelésük módja is napvilágra került, mire megteltek velük az osztálytermek. Elfogadtuk, megtanultuk  (bár még mindig nem tökéletesen), majd alapmércévé tettük őket. Közben felnőtt belőlük az első generáció, és ők kezdték nevelni a hasonszőrű csemetéiket, vagy tanítványaikat, ismerve hozzájuk a kódokat saját példájuk alapján. Kezdhetett volna rendeződni a helyzet, elfogadtuk, hogy az idő „felgyorsult”, s így a benne élő ember is vad sebességre kapcsolt a körülötte észvesztő tempót felvevő világban, hiszen tán más választása sincs. Ekkor azonban történt valami…
És, igen! Felvilágosító írásnak szánom, mert unom már, hogy olyan kevesen veszik észre: elkezdett megszületni egy még újabb generáció. Mikor már éppen kezdtük megszokni nehéz kezelhetőséget, megszülettek olyan gyerekek, akik megdöbbentő módon valami tündéri békességgel, mélységes szeretettel, higgadt bölcsességgel nődögélnek közöttünk. A legidősebb jelenleg 9-10 éves. Csodás a tekintetük, nem ismerik az agressziót, soha nem bántanának senkit, és nem is védik meg magukat,  ha támadás éri őket. Gyönyörű, titokzatos lelkű, elbűvölő kis népség.
Csakhogy! Mennyire nem kedvelem ezt a szót! Ennél jobban már csak az „igen, de” változtatni nem akaró tehetetlensége keserít el. Most csak csukjuk be a szemünket és képzeljük el, hogy egy ilyen békés szeretetcsomag iskolába kezd járni egy osztálynyi olyan gyermek közé, akik még az eredeti, már nagy nehezen megszokott köröket futják akaratból, verekedésből, harcból és nyugtalanságból. Bárhogy szeretjük őket, tudjuk, hogy nem kímélnek senkit. Ismerjük a vastörvényt: az erősebb uralkodik, a gyenge perifériára szorul, hacsak meg nem mutatja, hogy ő is kemény gyerek.
De az említett új generáció békés csapata nem harcol. Nem is érti az agresszió okát. Békére tanít, és megértésre, ha hagyják. Ha azonban visszaütésre bujtogatják, nem érti a világot, amelyre született. Nem érti, miért kell benne harcolnia vérre menően, 
ok nélkül, gorombán. Olyan, mint egy programcsomag. Tudja, amit mi nem. Mi pedig a szocializálódás butító cégére alatt rákényszerítjük minden előzetes, bár általunk is nehezen elfogadott mintánkat és problémamegoldó képtelenségünket. Már olyan természetes a sok durva gyermek, hogy a békés, nem példa, hanem zavaró körülmény. Elképesztő helyzet ez.
Ha sikerül megóvni, akkor talán majd, ha felnő a többiekkel együtt, megmutathatják nekünk, mit is jelent igazán szeretetben élni, elfogadni a másikat, kizárva a harcot és az oktalan gyűlöletet. Mégis mit gondolunk, különben mi fogja megmenteni világunkban az emberséget, ha nem egy ilyen csoda?
Megint egy csakhogy! Csakhogy egyre több fog születni belőlük. Egyre jobban szembetűnő lesz a létük. Egyre inkább tudomást kell majd venni róluk.
Nem tanultunk az első körből, mikor a nehezen kezelhetőek érkeztek, és hiába szóltunk. Mire a hang, a figyelmeztetés hangja átesett a palánkon, már nem egy közülük gyógyszerezve élte mindennapjait, hogy elviselhetővé váljon. Nem tanulunk a második körből sem, mikor a békések és szeretettel teliek jönnek? Most őket idomítjuk az első körhöz? Mire felfogjuk, mi történik, már éppen tönkre tettük e most még csak kis csapat első tagjait. Hiába is vigyázunk szüntelenül a háttérből, akárcsak én. 
Hiába is figyelmeztetünk. A Védák ugyanis nem véletlenül kezdődik így:

„Az emberiség semmiből sem tanul.”

Mégis bízom a tapasztalatban, mely minden emberi lény alakító sajátja. Bízom benne, hogy felismerjük végre a világító fényeket körülöttünk: a közöttünk élő, Drága gyermekeket.

Andrea Weaver



Forrás: http://www.andreaweaver.hu/gondolatok_1005.htm
Kategória: Ezoterikus cikkeink | Hozzáadta:: Zsóka (2013-11-02)
Megtekintések száma: 641 | Hozzászólások: 8
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Ezoterikus cikkeink [115]
Ezoterikus cikkek gyűjteménye

Statisztika


Online összesen: 3
Vendégek: 1
Felhasználók: 2
Zsóka, tolgyesiili

Block title