Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Lélekmorzsák » Lélekmorzsák

Ellenpontok
Ellenpontok

A teljes élethez a létezés teljességének megélése az út. Önmagadhoz önmagad teljességének a felfedezése vezet.

Ma a fájdalomról (a következő fejezetben a boldogságról) szeretnék írni neked. Két mély, meghatározó érzés, bár többségünk csak az egyikkel van jó viszonyban, a másik elől elbújna, elmenekülne. 

Olykor mosolyogva, olykor dühösen figyelem, amikor feltárják előttem a nagy „titkot”, s megoldást is adnak hozzá: hogyan leszek ettől a pillanattól életem minden percében mindig boldog. A nagy titok az, hogy ilyen nincs, nem is lehet. A földi létezésünk nem erről szól. Itt mélységek és magasságok vannak, szárnyalások és zuhanások, s te is, én is azért érkeztünk éppen ide, hogy mindezt megtapasztaljuk, megéljük. Ettől gyönyörű a földi sors! A nagy titokfeltárók csak egyetlen dologról feledkeznek meg: születésed előtt te jelölted ki magadnak, hogy mit és milyen formában szeretnél megtapasztalni: ez a magad választotta út. Van, aki azt mondta: nekem sík terep kell, napfény kell, csak semmi izgalom. Van, aki a göröngyös pályára lépett, mert kihívásokat akart. Mindenki maga döntött, s bevallom, olykor saját magam is meglepődöm a saját döntésemen, a magam számára választott sorson.

Csak teljes tűzzel lehet égni, pislákolni pazarlás. Az, hogy teljes tűzzel égsz azt is jelenti, hogy belemész a fájdalom mélységébe is, mindegy mennyire fáj, mennyire mély a seb. Tudod azt, hogy ez most valamiért kell, akkor is kell, ha a legszívesebben elmenekülnél, mert hordoz valamit magában, ami közelebb visz önmagadhoz. Feltár előtted valamit a létezés, az emberi létezés nagyszerűségéből. 
A fájdalom mély megéléshez nagy-nagy bátorság kell. Erő kell. Szembesülés kell. 

Azt szoktuk mondani: éget a fájdalom. Igen, éget, felperzsel benned sok mindent, de közben újjá is alakít. Sok negatív érzést (düh, harag, nem sorolom) eléget benned. Olyan dolgokra, érzésekre hívja fel a figyelmedet, ami mellett elmentél. Ha elveszítünk valakit, hányszor mondjuk el: miért nem tettem többet érte, mért nem voltam többet vele, miért, miért, miért? De vesszük ezekből a kérdésekből a jelzést, hogy vigyázz jobban arra, amid van? Hogy ne legyen természetes, hanem tekintsd áldásnak? Tanulunk-e egyetlen esetből, vagy újra és újra elénk hozza a sorsunk ezt az élethelyzetet, egészen addig, amíg nem jövünk rá a helyes válaszra?

Sokan azt mondják, igen, az élet ismétli önmagát. Nem, az élet nem ismétli önmagát, kérdéseket tesz fel, s egészen addig ismételgeti ezt a kérdést, amíg te nem adsz rá helyes választ. S ahogyan az elején is írtam: azt te döntötted el, mit és hogyan akarsz itt megtanulni, milyen úton akarsz tapasztalatot szerezni. Ha önmagaddal szembe mész, ha önmagad ellen dolgozol, az életed, a választott sorsod újra és újra felteszi ugyanazt a kérdést, amire rosszul válaszoltál.

A fájdalomra szükség van, hogy igazán ember lehess: ez a tisztító tűz. Formál, alakít, ha engeded, ha elég bátor vagy ahhoz, hogy mélyen belemenj, ha engeded, hogy átjárjon teljes erejével. Ha engeded, hogy hulljon a könnyed teljes erejével. Mert a könny is tisztító erő. Valami mélyen, ott a lelkedben felszabadul benned, tiszta levegőt hoz, új, tisztább létezést. Leteszel valamit, amit eddig magaddal cipeltél, felszabadulsz egy hatalmas nyomás alól.

Soha ne félj a fájdalomtól, menj bele egészen, éld át! Ne fuss előle, mert úgyis követni fog, a saját árnyékoddá válik. Nem enged el addig, amíg meg nem látod: mit hozott el neked. Mert minden fájdalomban ott az élet ajándéka is: önmagad mélyebb megismerése, a valódi értékeid felfedezése, a saját utad megtalálása. A fájdalom sohasem öncélú – az egyik legcsodálatosabb erő bennünk.

Szeretni csak az tud igazán, mélységes szeretettel, aki szembenéz a fájdalommal is. 
A fájdalom az, ami megtanít bennünket arra, hogy életünk minden pillanatában szeretettel tekintsünk mindenre, ami körül vesz bennünket. A fájdalom az, ami megtanít bennünket arra, hogy ne veszítsünk el egyetlen pillanatot sem az életünkből, amikor jót tehetünk, amikor még érinthetünk, jó szót, mosolyt adhatunk. A fájdalom tanít meg arra, mit jelent a hála igazán, s vegyük észre az áldásokat, amiket sorsunk minden percében kapunk.

És ne felejts el soha sem: a fájdalom is áldás!

Gergely Zsóka




Kategória: Lélekmorzsák | Hozzáadta:: Zsóka (2014-03-16)
Megtekintések száma: 425 | Hozzászólások: 5
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 19
Vendégek: 19
Felhasználók: 0

Block title