Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Sprituális tanítók » Eckhart Tolle

Az állástalanságról
Kérdés:

Kérdésem az állástalansággal kapcsolatos. Közölünk azok számára, akik állásra törekednek -  te hogyan maradsz kapcsolatban a Forrással, és a saját isteni érzékeléseddel, miközben még mindig azzal a realitással és drámával meg fájdalommal foglalkozol, ami abból áll, hogy próbálsz találni egy munkát?  

Eckhart:

Ez kihívást jelent. A kihívások jók, potenciálisan – ezek vagy felébresztenek, vagy még több reaktivitásba, még több öntudatlanságba és szenvedésbe húznak bele. Minden kihívás, ami az életedben előjön, az mehet erre is vagy arra is. Potenciálisan, a kihívás az nagyon hasznos. A kihívás az egyik formából a másikba való korlátozást jelenti. Én nagyon hálás voltam azoknak a kihívásoknak, amik az életemben előjöttek. Bizonyossággal vagyok hálás azoknak a kihívásoknak, amik az életembe bejöttek. Nem is lennék itt, és közületek sokak se ébrednétek rá az életetekben arra, hogy e kihívások nélkül, ti sem lennétek itt.
Ez olyas valami, amivel kapcsolatban van egy ici-pici személyes tapasztalatom is. Vagy talán, meglehet, hogy jó sok személyes tapasztalatom van – mivel felnőtt életem nagy részében, valójában, én nem is voltam alkalmazásban, mint olyanban. Az életem nagy részét, viszonylag kevéssel, jó néhány évig, még harmincas éveimben, a szegénység vonala alatt töltöttem. Akkor olvastam ezt egy újságban, s az említett egy egyszerű személyi jövedelem szintet, ami úgy volt tekintve, hogy az a szegénységi vonal alatt van, és gondoltam „Én sokkal ez alatt vagyok!” De arra nem ébredtem rá, hogy „szegény” vagyok. Arra jöttem rá, vannak dolgok, amiket nem tudok megvenni. Meg tudtam venni a paradicsom szószt, de a spagetti szószt már nem. A paradicsom szósz olcsóbb volt, sokkal olcsóbb. Ez velem maradt évekig. Még nem rég, négy évvel ezelőtt is, úgy találtam magam, hogy paradicsom szószt veszek a spagetti szósz helyett, mivel az olcsóbb.
Vannak olyan gyakorlati dolgok, amikkel neked foglalkoznod kell és újra beállítanod. Van néhány akció, amikkel neked abból a célból kell foglalkoznod, hogy beállítsd az új szituációt; mindezek a gyakorlatiasság birodalmában vannak. Aztán ott van a mentális birodalom. A mentális birodalomban, ott, ahol a szenvedés felbukkanhat, nincs gyakorlati birodalom. Nincs semmi szenvedés egy híg paradicsom szószos spagetti evésben – ez pusztán csak kis példa itt – ahogy ez sok dologra is áll – inkább ez egy szép, különlegesen elkészített szósz a tésztára. De ha, hirtelen gondolat bukkan fel, s te azt gondolod „Ez az ami jutott”, vagy „Meg kell ennem ezt a vizes szószt, a legolcsóbb étel ami van”, vagy „Kudarcot vallottam”, vagy „Valószínűleg nem fogok találni másik állást, mivel emberek milliárdjai néznek most állás után és ennek semmi értelme”, vagy „Ugyan azt a dolgot kell ennem holnap is” – és [ezekből a gondolatokból] innen jön a szenvedés.
A csökkent önérzetből is jön szenvedés, nos hol van az? Persze hogy a fejedben. „Hasznavehetetlen vagyok”, vagy „Túl öreg vagyok és senki se fog alkalmazni soha” vagy „Nekem egy jobb oktatás kéne”, bármi gondolatok is vannak – ezek, egy csökkent önérzetet teremtenek. Ez azért van, mert az önérzeted, azelőtt, ebben a világban való funkcionálásodból eredt – ami meglehetősen normális dolog. De ez, nem igazán a funkcionálásodból eredt, hanem abból, amit az elméd mondott neked, az ebben a világban való funkcionálásodról. Az önérzeted, a fejedben lévő bizonyos gondolatokból eredt, s meglehet, hogy kaptál néhány visszajelzést másoktól is, akik azt mondták neked, hogy hasznos vagy – te minden olyan interakciónak része voltál, amikor az embereknek volt munkájuk. Van egy főnököd, a főnök meglehet, azt mondja neked, hogy szép munkát végzel, előmenetelt csinálsz, az ügyfelek szeretnek téged, meg ilyesmi meg ilyesmi – és a saját és mások gondolataiból építed fel az önérzetedet.
A kedvező alkalom most az, mikor egy csökkenő önérzeted van, hogy egy mélyebb helyre menj, oda, ahol az önérzeted semmit se tesz azzal, amit ebben a világban csinálsz. Semmit se tesz azzal, amit bárki is mond neked rólad. Ez egy olyan önérzet vagy önértékelés, ami semmit se tesz a gondolkodás struktúrájával. Használhatod ezt a kihívást arra, hogy lásd, vajon találhatsz e valamit ott – egy mélyebb helyet benned – ahol valami messze nagyobb, mint bármi, ami az önmagaddal kapcsolatos gondolkodásból eredhet.  
Mikor elveszted az állásod, akkor az önképed csorbát szenvedhet. És ez az, ahonnan a szenvedés jön. Az önkép, gondolkodásból épült fel. A megsérült önkép, még több szenvedéshez vezethet, és ez csak így fog tovább és tovább menni – s ez mélyebbre húzhat téged. S meglehet, hogy ezek mégis azt mondják, „igen, neked igazad van.” Vagy kilépsz abból az érzékelésedből, aki vagy – végül is – a gondolkodásból. Belemész a Lét, a Jelenlét elevenségébe. S ráébredsz arra, hogy ki is vagy te valójában, ami életbevágóan sokkal több annál, mint amit gondolhatnál erről.  
A fejedben lévő elképzelések – azok a gondolatok, amik arról mondanak neked valamit, hogy ki vagy te, s hogy mit érdemelsz – azok végül is csalókák. Akkor is csalókák, mikor jó gondolatok vannak, és akkor is mikor negatív gondolatok vannak. A csalóka természetűeket, meglehet, még könnyebben fel lehet ismerni, mikor a gondolatok negatívvá válnak, és szenvedést okoznak. A szenvedés, tudatosító lehet.  
Használjuk ki ezt a kedvező alkalmat az önérzet és az önkép csökkenésekor, és lépjünk azon túl. Aztán, meglehet, találsz egy állást – de az érték érzéked már nem függ attól, hogy mit teszel ott, vagy mit nem teszel, vagy hogy mit érsz el vagy nem. Valami felsőbbrendűt fogsz találni, és te viheted bele azt a felsőbbrendűt a következő munkádba. A ragaszkodás a mentális képekhez, nincs többé. Meg fogsz lepődni, hogy milyen jól fogod csinálni a következő munkádban, mikor a mentális képekhez való ragaszkodás nincs többé.  
A siker az, amikor egyre nagyobb valószínűséggel találkozol össze olyan tudatossági állapottal, ami nem idézi majd elő neked a beteljesítés érzését, mivel a beteljesülés már közvetlenül megtalálható – a jelen pillanatban, mélyen benned, aki te vagy. Már nem úgy nézel a külső helyzetekre, hogy azok beteljesítsenek téged. Amikor már nem úgy nézel a külső helyzetekre, hogy beteljesítsenek téged, akkor a csoda az, hogy a külső helyzetek válnak teljesen beteljesülővé. Ez az ahol, mint a tudatosságod részeként, használhatod ezt a kihívást.
Nincs szenvedés a gyakorlati dolgokban. Egy ideig nekem még otthonom se volt, és csak sodródtam ide-oda. Szerencsére, már kiléptem a pénzzel való azonosulásból. Ha még mindig ebben a mentális dobozban lettem volna leragadva, akkor az idő nagy részét szenvedéssel töltöttem volna, mivel az elmém bizonyos dolgokat mondott volna nekem magamról, amiket teljesen elhittem volna. „Kudarcot vallottam”, „Elhajítottam minden kedvező alkalmat, amit az élet adott nekem”, „Miért ez történt velem”, „Alkalmatlan vagyok”, „Senki se fog alkalmazni engem” – ez a szenvedés.  
Szerencsére, már kiléptem ebből, így nem volt szenvedés, csak az ezen pillanat helyzete. Ténylegesen szépség és elevenség volt ebben. Az önérzetem már nem függött attól, hogy mit csináltam ebben a világban.
Bármilyen kihívás, legyen az bármiféle kihívás, akár egy fizikai, akármi lehet – úgy lehet használni azt, mint ami felégeti az öntudatlanságot.
                                
   


Kategória: Eckhart Tolle | Hozzáadta:: Zsóka (2011-10-21)
Megtekintések száma: 654
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 6
Vendégek: 6
Felhasználók: 0

Block title