Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Sprituális tanítók » Eckhart Tolle

Hála
Leültünk egy csevejre Eckhartal egy délután és feltettünk neki néhány kérdést. Ebben a kiadványban Eckhart a háláról fejti ki a gondolatait.

Kérdés: A hála érzése és kifejeződése, segíti-e a tudatosság emelését ?
Eckhart: Mi egy mélyebb háláról beszélünk. Sok felszínes formája van a hálának, és az nem az, amiről mi beszélünk. Ez alatt azt értem, hogy valaki másnak, akinek rosszabb a sora mint neked… néha az a forrása a hálának. Az emberek azt mondják, „Óh, nekem igazából hálásnak kéne lennem, mivel nézve ezt a személyt – neki rosszabbul megy mint nekem, így hát nekem hálásnak kéne lennem.”  Ez nem az igazi hála, ez a hála a gondolkodáson keresztül jött, onnan ahonnan te összehasonlítod magad másokkal. A mélyebb hála, az nem valami fogalmi eljáráson keresztül jön, ahol te megmagyarázod magadnak, hogy miért is kéne hálásnak lenned. Ez egy felszínes formája a hálának, ami nem igazán az ami, ennek végül is az egohoz van köze.
Sokkal alapvetőbb ennél, a hálának az az igaz formája, ami a méltánylás mélyebb érzéke. Ennek semmi köze az egohoz, amit te mondasz magad a fejedben. Ez a valami az, amit te érzel a jelen pillanatban, ami ennek a pillanat „van–ságának” egy méltánylása. Mi mint útmutatásként használjuk a szavakat. Amikor azt mondom „méltánylás”, akkor néhány ember lehet, hogy azt kérdi, „Mit értesz méltánylás alatt ?” Ez az, ahogy érzed, hogy a körülötted lévő világ eleven, és hogy osztozol a világ azon elevenségében, ami körül vesz téged. Ott van a külső elevenség a többi emberi lényben, sőt a környezetedben is – akár az a természet, vagy egy szoba, érzed elevenségét annak ami körülötted van ebben a pillanatban, a saját elevenségeden keresztül. És ezzel együtt jön az érzés, „ez jó, hogy élettel teli.” Az élet számos formáját méltányolod ebben a pillanatban, ami felbukkan. Nem mondasz ítéletet arról a formáról amit ebben a pillanatban az élet felvesz, mivel a forma, amit az élet felölt, az folyamatosan változik körülötted – egyik pillanatban itt vagy, a következőben valahol máshol.
 
Ez egy mély érzékelése a Lét-ségnek, vagy az elevenségnek, és ezen keresztül méltányolod azt ami van az életedben. És azt mondva, hogy „életedben”, az mindig a jelen pillanatot jelenti, mivel a jelen pillanattól való elkülönülés, az nem olyan dolog mint az „életed.” Ha valami más van ott, ami nem az a jelen pillanat amit te „életed”-nek hívsz, akkor az egy mentális konstrukció.
Kialakítottál egy képmást az „én”-ről és az „életem”-ről, ami egy történet, és te abban tévedsz, hogy ez a te életed. Az életed alapvetően bármikor az a forma, amit ez a pillanat felvesz. Az életed az mindig az, ami most van. Ez az életed. Nem valami történet, amit a fejedben mondsz saját magad.
Ezen méltányoláson keresztül, te vagy az, aki egy Egység érzetet érzékel avval, ami kívül van, és ami belül van. Ott már nincs egy olyan elkülönülés, amit a túlzott fogalmi gondolkodás teremt, más emberek és az én közt, egy olyan elkülönülést, amit az ítélkezés teremt. A jelen pillanat megengedésének az érzete van, hogy úgy legyen az, ahogy az van. Mindezek az alapvető szempontjai a hálának. Ez az a nyitottság, ami ennek a pillanatnak a „van-sága” felé van. Ezzel a nyitottsággal jön egy méltányolás, ennek a pillanatnak a „van-sága” miatt. Ott már nincs tagadása vagy visszautasítása annak, ami van, azért mert az elmédben lévő történet nem egyezik azzal, ami ebben a pillanatban körülvesz téged. És ez az, ahogy számos ember él, úgy menve keresztül az életen folyamatosan, hogy egy össze nem illés van azon elképzeléseik közt, ami most kéne hogy legyen, valamint a közt, ami „most” van.                             
A legnagyobb szenvedési forma, valamint frusztráció és nem-teljesülés, az az össze nem illeszkedés, ami azon mentális történet között van „aminek kéne lenni” és a között van, ami van. Ez az igazi gyökere az őrültségnek. Ott, lehetetlen hogy hála legyen, mikor ez működik az életedben.
Amikor látszólag valami negatív történik, akkor az emberek lehet hogy úgy találják, hogy nagyon nehéz azt mondani „Oké, nekem hálásnak kéne lennem ekkor is.” Én nem mondom, hogy neked ezt kéne tenned, mivel épp ez is egy idea a fejedben. Az a jobb, hogy elfelejtjük a próbálkozást arra, hogy hálásak legyünk mikor valami negatívnak tűnő történik, és egyszerűen elengedjük a mentális ítélkezést arról, és azt mondjuk „Ez van ami van, ez az ami történt, és a helyzet most.” Ha szabad tudsz lenni annak a mentális ítélkezésétől, és tagadástól vagy kivetítéstől, a panaszkodástól, stb. stb… akkor pusztán megengeded azt ami van, és ekkor valami mélyebb bukkan fel, még egy látszólag negatív helyzetben is.
Az elfogadás által erre a helyre jön, elkerülhetetlenül, a most „van-sága”, az a belső állapotod ami már nem végleg attól függ, hogy kívül éppen mi történik vagy nem történik. Ez egy életbevágó átalakulása a tudatosságnak, ott ahol a külső világ már nem határozza meg a tudatossági állapotodat.
Így mikor valami rossznak tűnő történik, azt mondjuk, „ez van.”  Akár egy kicsi dolog ez, akár nagy, legyünk nyitottak erre. Ha nyitott vagy annak a „van-ságára” ami van, akkor valami benned lévő, amit hívhatnánk „békének”, bukkan fel. Néha annyira apró, és először nem is tudod észre venni.  Te nem a rossznak látszó dolog miatt vagy hálás, hanem hogy még mindig békés tudsz lenni, még ebben a szituációban is. Bensőleg érzed, hogy az elfogadás által, béke bukkan fel. Még egészen rossznak látszó körülményekben is. És mi is ez a béke ? Ez egy belső érzékelése az elevenségnek, a lét-ségnek, a jelen létnek. Ez minden hála forrása.
Lehet hála akkor is, mikor valami rossz történik. Nem a rossz miatt, hanem azon tény miatt, hogy valami negatív látszóval szembenézve, ott még mindig béke van a háttérben. Viszont, ezt addig nem fogod felfedezni, míg először el nem fogadod azt, ami van.
A hála az nagyon fontos. Ez akkor alakítja át az egész életedet, ha az élet miatt tudsz emlékezni a hála fontosságára. Ahogy keresztül haladsz a napodon, a minden napodon, még kis emlékeztetőd is lehet – az élet méltánylásának a jelentőségéről.   
Minden embernek magának kell hitelesítenie, hogy ebben a pillanatban, minek tudok hálás lenni ?
Érzékeld a létet, azt, aki te vagy – nem pusztán a fizikait, hanem érzékeld a saját tulajdon jelen léted. Ez egy nagy forrása az örömnek, annak, hogy a saját tulajdon jelen létedet érzed, azt, amit igazából nem lehet meghatározni. Ez a legvégső hála.



Kategória: Eckhart Tolle | Hozzáadta:: Zsóka (2011-10-21)
Megtekintések száma: 1035
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 33
Vendégek: 30
Felhasználók: 3
Nyanyuska, lerika, huskym22

Block title