Cikkek katalógusa

Adomány

Keresés a honlapon

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Sprituális tanítók » Eckhart Tolle

Személyes szeretet
Kérdés: Ha mi mind egyek vagyunk, akkor miért érzünk vonzódást bizonyos egyének felé, ami egy „személyes szeretetben” fejeződik ki?   

Eckhart:

 Az igaz szeretet, az transzcendens (érzékelésen/ tapasztalaton felüli). Az önmagadon belül lévő, formamentes felismerése nélkül, nem létezhet igaz, transzcendens szeretet. Ha nem tudod magadban felismerni a formamentest, akkor képtelen vagy felismerni a másikban lévő formamentest is. Lényegében, önmagad felismerése másikként – nem a formáé – az az igaz szeretet. Addig, míg a kondicionált elme működik, és te teljesen avval azonosítod magad, addig nincs igaz szeretet. Lehetnek helyettesítések, dolgok, amiket „szeretetnek” hívnak, de az nem igaz szeretet. Például, "szerelembe esést”…meglehet, legtöbbünk megtapasztalta ezt. Talán egyikünk, másikunk ebben a pillanatban is „szerelmes”, és azok, akik megtapasztalták ezt, egyben a „szerelemből kiesést” /kiábrándulást/ is megtapasztalták. 

Emlékeznünk kell, hogy megértsük [a különbséget a kettő közt], az igaz szeretetet és a más formákat, ami úgymond szeretet. Mi, viszonylagosan vagyunk a formában, és mint abszolútumként a formamentes tudatosságban. A két dimenzió, ami az emberi létben testet ölt, az az „ember” és a „lét.” Az ember a forma, a lét a formamentes, az időtlen tudatosság maga. Néha az történik, hogy a formának más formákhoz van affinitása. Ez számos okból megtörténhet. Egyik az, hogy ez a forma egy másik formából jön el – amit anyádnak hívsz – és így van egy affinitás ehhez a formához, evvel a másik formával együtt.  Egy olyan szereteted van az anyád felé, amit „személyesnek” hívhatunk. Egy másik aspektusa az affinitásnak, az a másik formával, a férfi/nő-vel van. Vonzódhatsz egy másik testhez szexuális módon is, s ezt néha „szeretet” hívják. Különösképp akkor, ha a szexuális tevékenység elég hosszan megtagadott, ami még inkább kényszeres szeretetet fejleszt ki… oly annyira, hogy azokban a kultúrákban nem is tudnál szexelni addig, míg meg nem házasodtál, szerelembe is eshetnél, ami egy roppant nagy dolog lenne, s ez, öngyilkossághoz is vezethetne. Természetesen, a férfi/női affinitás, az ennek a formának a hiányossága. Az elsődleges hiányossága ennek a formának az, hogy te, vagy férfi, vagy nő vagy. Az egység, férfi/nő dualitássá vált. 

A másik felé való vonzódás, egy kísérlet arra, hogy megtaláljuk a teljességet, a hiánytalanságot, a beteljesülést a másik szembenálló polaritáson keresztül, ami egy kísérlet arra, hogy megtaláljuk az Egységet. Ez hever a vonzódás alapjánál. Ennek a formához van köze, mivel a forma szintjén nem vagy teljes – az egész fele vagy. Az emberiség fele férfi, fele nő, nagyjából.  
 
Akkor vonzódsz a másik iránt, mikor lehet, hogy a másik emberi lényben bizonyos minőségeket találsz, amik bizonyos benned lévő minőségekkel rezonálnak. Vagy, ha ezek nem rezonálnak, akkor lehet, hogy a szembenálló az, amit vonzónak érzel. Ha egy nagyon békés személy vagy, akkor talán egy dramatikus személy felé vonzódsz, vagy oda-vissza. És ismét, te valami teljességet remélsz ott. Egy olyan affinitással rendelkezhetsz a másik forma felé, amit „személyes szeretetnek” lehetne hívni. Ha a személyes szeretet a minden, ami van, akkor, ami hiányzik onnan, az a formamentes transzcendens dimenziója – mely akkor van ott, mikor az igaz szeretet felbukkan. Ez, a személyes szeretet a része-e, vagy a személyes szeretet a minden, ami ott van? Ami meghatározza azt, hogy vajon úgymond, „szeretet”-e, vagy sem, az az, hogy végül is, átfordul-e valami fájdalmasba, és frusztrálóba, vagy inkább elmélyül-e az ott. 

Lehet, hogy a vonzódás kezdetben szexuális a két ember között.  Ha ők, együttéléssel kezdenek, akkor ez lehetetlen, hogy hosszú ideig tartós és beteljesült kapcsolat legyen. Egy ponttól, szexuális/érzelmi [vonzódás] kell az elmélyüléshez, és a transzcendens dimenziónak kell bejönni, valamilyen mértékben, az elmélyülés miatt. Ekkor, az igaz szeretet keresztül ragyog a személyesen. A lényeges dolog az, hogy az igaz szeretet, az időtlenből áramlik ki, a nem formai dimenzióból, abból, aki te vagy. Átragyog-e a személyes szereteten az, ami együtt jár a formák affinitásával? Ha nem, akkor ott, teljes identifikáció van a formával, s a teljes identifikáció a formával, az az egó.  

Sokszor lehet, hogy úgy gondolod, „ez az!” és együtt élve egy idő múlva ráébredsz arra, ”ez egy hiba volt”, vagy „Teljesen csalódtam.” Még a szülő-gyermek kapcsolatokban is, amik nagyon szoros kötelékek a forma szintjén, ha a transzcendens dimenzió nem ragyog keresztül, akkor a végén, a gyerek és a szülő közt lévő szeretet valami másba fordul át. Ez az, amiért annyi embernek nagy probléma a szüleivel való kapcsolat. 

Néhány kapcsolat, lehet, hogy tisztán forma-alapúan kezdődik, s aztán, egy idő múlva, a másik dimenzió bejön. Meglehet, hogy csak jó sok probléma után, s meglehet, hogy közel kerülsz a szakításhoz is, mikor hirtelen ott az elmélyülés, és aztán képes vagy arra, hogy teret vigyél abba. A kulcskérdés az, „Van-e tér ebben a kapcsolatban?” Vagy csak gondolatok és emóciók vannak? Halálos börtönben lakozol, ha egy ilyen személlyel élsz együtt, és minden ami nektek van, azok csak a gondolatok és az emóciók. Alkalmanként rendbe vagy, de nézeteltérés, súrlódás van. 
Nekünk nyugtázni kell azokat a személyes affinitásokat, amik ott vannak. De ezek, önmagukban, soha sem a legvégső beteljesülés. Minél inkább nincs ott, az annál inkább a szenvedés forrása. A szeretet akkor válik a szenvedés forrásává, mikor a transzcendens hiányzik. Hogyan jön be a transzcendens? A lét tágassága által, a másikkal. Mely lényegében azt jelenti, hozzáférsz/belépsz az önmagadban lévő Csendbe, miközben ránézel a másikra. Nincs mentális zaj, nincsenek emocionális hullámok. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek emóciók vagy gondolatok, hanem azt, hogy ott valami más van jelen a kapcsolatban. Ez nem csak a közeli, személyes kapcsolatokra van alkalmazva, hanem a munkánál lévő felszínes kapcsolatokra is vonatkozik. 

Bármely emberi kapcsolatnál, a kérdés az, „Van-e ott tér?” Ez a lényeges. A tér az, mikor a gondolatok lényegtelenné válnak – sőt, még egy emóció is lényegtelenné válik. 

Mikor az emberek együtt élnek, néha a másik már nincs is nyugtázva a minden napi életben, mivel oly sok a tenni való. Ha reggel felébredsz, van-e egy olyan pillanat, mikor nyugtázod a másik jelenlétét?  

A legcsodálatosabb dolog, ha mint térként lehetsz ott a másikért, mint inkább egy személyként. Ebben a nagy pillanatban, itt lehetsz, mint egy személy is, vagy itt lehetsz, térként is.

Kategória: Eckhart Tolle | Hozzáadta:: Zsóka (2012-03-02)
Megtekintések száma: 554 | Hozzászólások: 6
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Meghívó!

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 29
Vendégek: 26
Felhasználók: 3
mocanclau, asinus, frantisekbokor

Block title