Cikkek katalógusa

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Sprituális tanítók » OSHO

A szabadság csak egy másik szó a szeretetre
A szabadság csak egy másik szó a szeretetre

Én olyan sok szabadságot adok a szerelmemnek, amennyit csak tudok. Így gyakran ezért magamat olyan kényelmetlen helyzetbe hozom,    amitől    szenvedek.    Ez    jelentheti    azt,    hogy    én    nem szeretem magamat eléggé és ezért szorítom magamat háttérbe?

Ez    lehet,    hogy    sokkal    komplikáltabb,    mint    ahogy    azt    te gondolod.
Először    is     az        az        idea,    hogy     te     szabadságot    adsz    a szerelmednek, az tévedés. Ki vagy te, hogy szabadságot adsz a szerelmednek?        Te        tudsz     szeretni    és        a    szereteted         magába foglalja a szabadságot is. Ez nem valami olyan, amit külön még adnod    kell.    Ha        ezt    még    külön    adnod    kell,        akkor    ez        lesz    a probléma, amivel szembesülsz.
Először is te valamit rosszul csinálsz. Valójában nem akarsz szabadságot adni; jobban szeretnéd, ha nem olyan sok helyzet lenne,    amikor    neked    szabadságot    kellene    adnod.     De    hallottál engem arról beszélni újra és újra, hogy a szeretet szabadságot ad,    így    te    öntudatlanul    erőlteted    a    szabadság    adását,    mert máskülönben a te szereteted nem szeretet.
Te most bajban vagy; ha nem adsz szabadságot, akkor gyanússá válik a szereteted; ha szabadságot adsz (amit nem tudsz adni), akkor    az    ego        nagyon    féltékeny    és     ebből    kiemelkedik     ezer    és ezeregy kérdés: „Nem vagy elég a szerelmednek, azért mert neki szabadság kell – szabadság arra, hogy valaki mással lehessen?” Ez    fájdalmas    és    ezért    el    kezded    úgy    érezni,    hogy    „magamat háttérbe helyezem.”
Szabadságot adni neki, azt jelenti, hogy valaki más az első és önmagadat     másodhelyre        helyezed.    Ez    az,    ami     ellenkezik    az egoval.    Ez    nem    fog        megoldódni,     mert    revansot    fogsz    venni azért, mert te szabadságot adtál. Te ugyanazt a szabadságot akarod magadnak – akár szükséged van rá akár nem, ez most nem lényeges        –        csak    azért,    hogy        bizonyítsd    te        nem     vagy megcsalatva.
Másrészt,    azért    mert    a    szerelmed    valaki    mással    volt,    egy kicsit furcsán fogod magad vele érezni. Mert akivel volt, az közétek fog állni. A párod valaki mást választott és ejtett téged;    megsértett        téged.     És    te    annyi    sokat    tettél        érte;        te olyan nagy lelkű voltál vele, hogy szabadságot adtál neki. S mert te sértve érzed magad, ezért te is meg fogod sérteni őt valami módon.
De az egész dolog egy félreértésen alapul. Én nem azt mondtam, hogy ha te szeretsz, akkor neked szabadságot kell adnod. Én azt mondtam, hogy a szeretet, az szabadság.
Ez nem adás kérdése. Ha neked ezt adnod kell, akkor jobb, ha nem    adsz    semmit.    Emlékeztess    erre    mindenkit.    Miért    kreálsz szükségtelen problémákat? Egyébként is van elég.
Ha a szereteted abból a minőségből jön, aminek a szabadság is része, akkor a párodnak még csak engedélyt sem kell kérnie… Tény,    ha    a    helyedben    lennék    és    a    szerelmem    az    engedélyemet
 
kérné én meg lennék sértve. Az azt jelenti, hogy ő nem bízik az én szeretetemben. A szeretetem szabadság. Én szeretem őt és ez nem jelenti azt, hogy nekem be kellene csuknom minden ajtót és ablakot hogy ő ne tudjon nevetni, táncolni valaki mással, szeretni valaki mást… miért kik vagyunk mi?
Ez az alapvető kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie: Kik vagyunk         mi?     Mi    mindannyian         idegenek    vagyunk         egymásnak,    és milyen        alapon     válunk        mi    olyan    hatalommá,    hogy        azt    tudjuk mondani: „én szabadságot adok neked” vagy „én nem adok neked szabadságot”    vagy    „ha    engem        szeretsz,     akkor        nem     szerethetsz mást”?    Ez        egy     hülye    feltételezés,    de     ez        vált        uralkodóvá    az emberiségnél,        már     nagyon    a         kezdetekkor.         És        mi        még    mindig barbárok    vagyunk,        mi        még        mindig        nem    tudjuk,    hogy        mi        a szeretet.
Ha    valakit    szeretek    én    hálás    vagyok,    hogy    az    a    személy megengedte nekem, hogy szeressem őt és nem utasított vissza. Ez elég. De nem válok a börtönőrévé az ő számára: ő szeret engem és én azzal jutalmazom meg, hogy börtönt építek köré; én szeretem őt és ennek eredményeként ő épít börtönt körém. Nagy ajándékokat adunk így egymásnak.
Ha        valakit    én     szeretek,     hálás     vagyok    és    az    ő    szabadság sértetlen. Ez nem, általam van neki adva. Ez az ő születésével együtt járó joga és az én szeretetem ebből nem tud semmit sem elvenni. Hogyan tudná a szereteted egyáltalán elvenni bárkinek a    szabadságát,    különösen    azét,    akit    te     szeretsz?     Ez    az    ő születés-adta joga. Te még azt sem mondhatod neki „szabadságot adok neki”.        Ki vagy te először is – csak egy idegen. Az úton ti találkoztatok, egyébként véletlenül és ő volt olyan kegyes, hogy elfogadta a te szeretetedet. Csak légy köszönettel teli és engedd meg neki, hogy úgy élje az életét, ahogyan ő azt akarja és te is éld úgy az életedet, ahogyan te is akarod. A te életviteleddel nem kellene akadályoznod őt.
Ez az, ami a szabadság. A szeretet segíteni fog neked, hogy kevesebb    feszültség,    kevesebb    aggódás,    kevesebb    kínlódás    és több öröm legyen.
De ami a világban történik az épp az ellenkezője. A szeretet olyan    sok        nyomorúságot    teremt,     olyan    sok    fájdalmat,    hogy vannak emberek, akik végül is úgy határoznak, hogy jobb nem szeretni.    Ők    bezárják    a     szívük    ajtaját,    mert    az    egyszerűen pokoli, semmi más.
De bezárva a szeretet ajtaját az egyben azt is jelenti, hogy bezárni     az    ajtót    a        valóság    előtt,         a    létezés    előtt;    ettől kezdve én ezt nem támogatom. Azt mondom neked: változtasd meg az    összes    mintát        a        szeretettel    kapcsolatban!        Egy    ronda helyzetbe erőltetted a szeretetet – változtass a helyzeten. Engedd    meg,    hogy        a        szereteted        segítse    a        spirituális növekedésedet. Hadd hogy a szeretet     táplálja a szívedet és a bátorságodat ahhoz, hogy ki tud nyitni a szívedet, ne csak egy egyéniség számára, hanem az egész univerzum részére.

Osho

Kategória: OSHO | Hozzáadta:: Zsóka (2011-09-14)
Megtekintések száma: 787 | Hozzászólások: 2
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 19
Vendégek: 17
Felhasználók: 2
papyrus, brigittaborsos

Block title