Cikkek katalógusa

Adomány

Keresés a honlapon

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Tanmesék - történetek » Tanmesék - történetek

Ne akarj a kereszteden könnyíteni!

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már! - sóhajtod csüggedve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, hogy a keresztre miért volt szükséged. Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel? Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége.  Szívében ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem! Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke? Magasba emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit itt nem ért. Fogja botját és indul vánszorogva. Mintha a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig. Soká eltöpreng még bajon, hiányon, míg végre lassan elnyomja az álom. Ő magát álmában is vándornak lájta, útban a távol mennyei határban. A mennyei város ragyog feléje, oda igyekszik, siet, hogy elérje. Kezében vándorbot, vállán keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag, tündököl. Hőség tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell. Kedves ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti. S ahogy tovább-indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre. Olyan súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek - mondja magában. De jó, hogy megtettem! Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten. Siet tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó gyöngykaput. Ó, már csak a patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel. De hirtelen eszébe jut keresztje: A túlsó partra az most híd lehetne. Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja hiányzik a lefűrészelt darabja. Mit tettem!-kiált kétségbeesetten.

"Most a cél közelében kell elvesznem, mert keresztemet nehéznek találtam!" S ott áll a parton keserű önvádban. Azután új vándort lát közeledni, s mert keresztjéből nem hiányzik semmi, mint hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra. "Rálépek én is!" Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt hátha átsegíti. rálép , de recssen lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem! Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még földön van. Előtte az élet. Csak álom volt a kín, a döbbenet. "Megváltó Uram, köszönöm Neked! Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. Te adj erőt és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen."

Kategória: Tanmesék - történetek | Hozzáadta:: Zsóka (2015-03-18)
Megtekintések száma: 570 | Hozzászólások: 1
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Meghívó!

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Tanmesék - történetek [142]
Emberi történetek

Statisztika


Online összesen: 17
Vendégek: 15
Felhasználók: 2
Zsóka, jromada

Block title