Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Új utakon » Életünkről

Szokásaink rabságában
Egyszer eljött hozzám egy férfi. Harminc év óta egyik cigarettát szívta a másik után. Megbetegedett, és az orvosa azt mondta: "Ha meg akar gyógyulni, le kell szoknia a dohányzásról." Csakhogy ő megrögzött dohányos volt, és sehogy sem tudott ellenállni. Próbálkozott - nem mintha meg sem próbálta volna -, keményen próbálkozott, és közben sokat szenvedett, de egy-két nap és olyan erővel tört rá a kényszer, hogy nem bírt magával: megint rágyújtott.
A dohányzás miatt a férfi elvesztette minden önbecsülését. Itt ez az apróság, és ő még ezt sem képes megtenni: nem tud leszokni a dohányzásról. Értéktelennek látta magát. Úgy érezte ő a világ leghitványabb embere. Megvetette saját magát. Aztán egy nap eljött hozzám.
- Mit tegyek? - kérdezte - Hogyan szokhatnék le a dohányzásról?
- Senki sem tud leszokni - válaszoltam. - Ezt be kell látnia. A leszokás nem elhatározás kérdése. A dohányzás betört a szokásai világába, és ott gyökeret vert. Harminc év hosszú idő. A szokás beépült az ön testébe, szervezetének kémiájába - lénye szerves részévé vált. Hiába vette a fejébe,hogy leszokik, a fej ehhez már kevés. Az elme önmagában tehetetlen; belefog dolgokba, viszont nem tudja egykönnyen abbahagyni őket. Ha egyszer elkezdte és ilyen sokáig gyakorolt, nagy jógi vált magából: harminc éves gyakorlatra tett szert a dohányzás terén. Az egész folyamat gépiessé vált - most "gépietlenítenie" kell.
- Hogy érti azt, hogy "gépietleníteni"? - kérdezte.
És pont ez az, amiről a meditáció szól: ""gépietleníteni".
- Egy dolgot tegyen meg - mondtam -, felejtse el a leszokást. Nincs is szüksége rá. Harminc évig dohányzott, és még mindig él. Persze szenved tőle, de már ehhez is hozzá szokott. És mi van, ha pár órával előbb hal meg, mintha nem dohányzott volna soha? Mit tenne a plusz idővel? És mit tett eddig? Szóval mi értelme az egésznek? Mit számít, hogy hétfőn, kedden vagy netán szombaton, idén vagy egy másik évben hal-e meg?
- Igen, ebben igaza van. Nem számít - mondta.
Felejtse el! egyáltalán ne akarjon leszokni. Inkább próbálja meg megérteni a dolgot. Úgyhogy legközelebb csináljon belőle meditációt.
- Meditációt a dohányzásból? - csodálkozott.
- Igen - feleltem. - Ha a zen buddhisták csinálhatnak meditációt a teaivásból, ha ők ezt egy szertartássá tudják emelni maga miért ne tehetné ugyanezt a dohányzással? A dohányzás éppolyan szép meditáció lehet.
- Miket beszél? - kérdezte döbbenten, majd szeme felcsillant. - Meditáció? Mondja már! Olyan kíváncsi lettem!
Ekkor elmondtam mi a teendője.
- Egy dolga lesz. Amikor előhúzza a zsebéből a csomag csigarettát, tegye ezt nagyon lassan. Élvezze, amit csinál. Nem kell sietni. Legyen tudatos és éber. Lassan, teljes éberséggel vegye elő a dobozt. ztán vegyen ki egy szál cigarettát teljes éberséggel, lassan - nem úgy, ahogy eddig tette, kapkodva, figelmetlenül és öntudatlanul. Miután kivette, ütögesse hozzá a cigarettát a doboz oldalához - de nagyon éberen. Figyelje a hangot. Ahogy a zen szertartás résztvevői figyelnek, amikor a szamovár sípolni kezd és a tea forrásba jön... és az az aroma. Szagolja meg a cigarettát. Szívja be azt a csodálatos illatot.
- Mit? - kérdezte döbbenten. - A csodálatos illatot?
- Igen, ez az illat csodálatos. A dohány éppoly isteni, mint bármi más ezen a földön. Szagolja meg: Ez Isten illata.
- Mondja, maga tréfál?!
- Nem tréfálok. Én még amikor tréfálok, akkor sem tréfálok. Én mindig komolyan beszélek... Tehát vegye a száljába a cigarettát, de tökéletes éberséggel, majd gyújtsa meg. Élvezze ki a folyamat minden mozzanatát, minden apró mozdulatot, és aprózza el a dolgot. Amennyire csak tudja hogy egyre éberebbé és éberebbé válhasson. Aztán jön az első szippantás: Isten füst alakban. Ahogy a hinduk mondják: Annam Brahm- az Étel Isten. A füst miért ne lehetne az? Minden Isten. Szívja be mélyen a füstöt: ez egy pránajám. Az új kor új lógáját adom most át önnek. Ezután fújja ki a füstöt, lazítson, és újabb szippantás. Ha ezt meg tudja csinálni, meg fog lepődni: nagyon gyorsan rájön majd, mekkora baromság ez az egész. Nem azért mert mások annak tartják, hanem azért, mert mások azt mondják, hogy ez rossz. Majd meglátja. És nem csak az eszével fogja látni. Lényének egészéből jön a felismerés. Aztán egy napon, ha a szokás abbamarad, hát abbamarad, ha nem, hát nem. Kár ezen aggódnia.
Három hónap múlva a férfi megint eljött:
- Elmúlt - mondta.
Jó - mondtam -, akkor most próbálja meg ezt más dolgokkal is. Ebben áll minden titok nyitja: "gépítlenítés", azaz tudatossá tenni a gépiessé vált folyamatokat.

Ha sétálsz, sétálj lassan, éberen. A fákat zöldebbnek látod majd, mint azelőtt, a rózsát rózsábbnak, mint azelőtt valaha. Csak figyelj! Valaki beszél, fecseg: hallgasd, hallgasd éberen. Ha beszélsz, beszélj éberen, figyelmesen. Légy tudatos ébredésed minden pillanatában.

Részlet: OSHO - Meditáció/Első és utolsó lépés a szabadság felé - meditációs kézikönyvből
Kategória: Életünkről | Hozzáadta:: Zsóka (2011-06-20)
Megtekintések száma: 474
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Új utakon [33]
Sose nézz vissza!
Életünkről [10]
Ha a válaszokat keresel

Statisztika


Online összesen: 16
Vendégek: 15
Felhasználók: 1
asilvio

Block title