Cikkek katalógusa

Oszd meg!

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Új utakon » Új utakon

Éld meg és engedd el!

Sok-sok fájdalmat hordozol, s védekezésül megpróbálod eltemetni a lelked mélyén. Nem gondolsz rá, nem foglalkozol vele, önmagad előtt is tagadsz. S csak gyűlik-gyűlik a fájdalom, beborít, megbetegít, magába zár. Már nem is te vagy, csak a fájdalom.

 

Itt, a nyugati világban nem illik átélni, megélni az érzéseinket. Sem az örömeinket, mert bolondnak néznek, ha szárnyalni kezdesz, sem a fájdalmainkat, mert akkor messzire elkerülnek. Csak élünk a nagy felszínen, pedig minden a mélyben dől el.

 

Tudom, kevésbé lesz most vigasz számodra, amit írok, de akkor lesz mélységesen mély örömöd, ha mélységesen mély a fájdalmad is. El kell merülj benne, át és meg kell adnod magad, nincs más lehetőség. Minden elfojtott fájdalom láthatatlan lidércként lesz a nyomodban, cipeled, viszed magaddal, akárhová mész. Elköltözhetsz, elutazhatsz, partnert válthatsz – semmi sem fog megoldódni. Ha szabadulni akarsz a fájdalmaidtól el kell fogadnod. Meg kell vizsgálnod.

 

Mi, és miért fáj annyira? Miért nem hagy nyugodni, miért veszi el előled a kék eget? Ne félj közel menni hozzá, ne félj megvizsgálni, tüzetesen szemügyre venni. Ismerd meg, s ha megismerted, már van vele mit kezdened. Ha egy fájdalmat mélyen megélsz, azt fogod tapasztalni, hogy eltűnik. Megélted és megszabadultál tőle. Sírj, zokogj, ordíts, de add ki magadból. Törj össze egy pár tányért, poharat, püfölj egy párnát tiszta erődből, mond ki olyan hangosan amilyen hangosan csak tudod, mindazt, ami fáj. Menj ki a szabadba, s fuss teljes erődből, közben folyhat a könnyed, közben zokoghatsz – de megéled, s ezzel felszabadítod magad. Amíg ott van benned, csak sebekkel borítod magad- tiszta nyílt seb vagy.

 

Sokszor az a legnagyobb fájdalmad, hogy fájdalmat okoztál. Markában tart az önvád, ostorozod magad, bűntudatod van. Tudom, milyen érzés. Attól is rosszabb, ha nekünk okoznak fájdalmat. Az mindig jobban fáj, mint amit velünk tesznek.

Tudnod kell megbocsátani magadnak, tudnod kell feloldozni magad. Én hiszek a gondolatok erejében, hiszem, hogy minden gondolatom eljut azokhoz, akiknek szánom. Ilyenkor semmi egyebet nem teszek, mint gondolatban szeretettel átölelem azt, akit megbántottam, s elmondom: bocsáss meg nekem! Tévedtem!

 

Hiszen sokszor tévedünk. Ha megbántunk valakit, elsősorban magunkat bántjuk, s ha bennünket bánt valaki, saját magát bántja. Tévednünk lehet. A feloldozás az, a megbocsátás az, amikor ezt kimondjuk magunknak: tévedtem.

S ha valaki fájdalmat okozott neked, gondolj arra, hogy ő is tévedett. Lehet, hogy te már rég nem fogsz emlékezni erre a fájdalomra, de őt még mindig égetni fogja. S ha te bántottál meg valakit, lehet, hogy ő már régen nem emlékszik, csak te égsz belül.

 

Ha el tudod engedni a dolgokat, felszabadítod magad. Feloldozod magad. Megbocsátasz magadnak. S eltűnik a fájdalom.

 

Éld meg, s utána engedd el.

Én már elengedem.

 

Zsóka

 

Részlet A forrástól – az óceánig című könyvből>>>

Kategória: Új utakon | Hozzáadta:: Zsóka (2011-06-15)
Megtekintések száma: 1013 | Hozzászólások: 5
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Új utakon [33]
Sose nézz vissza!
Életünkről [10]
Ha a válaszokat keresel

Statisztika


Online összesen: 9
Vendégek: 8
Felhasználók: 1
anikonagy

Block title