Cikkek katalógusa

Adomány

Keresés a honlapon

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Új utakon » Új utakon

És eljött az idő!

Eljött az idő, s döntened kell.


Vagy a Fény Országába lépsz be, vagy a Sötétség Országát választod. Nincs más megoldás.

Hatalmi harc folyik. Érted. És értem. E két erő összecsapása benned és bennem is ütközik minden nap, minden percben. S hogy melyik kerekedik felül, az a Te és az én döntésem. A döntés, hogy melyiknek engedünk, a mi kezünkben van.

Mi tartogat a Sötétség Országa? Mára már csak kartoték-adat vagy, ahogyan azt József Attila oly szépen megfogalmazta egykor.

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!


Lépj ki ebből erre hívlak. Ne anyag legyél, lélek legyél végre, lélek, melynek nem árt semmi sem. Lélek, melyet nem lehet legyőzni, eltiporni, megalázni, kihasználni. Lélek, melynek a szeretet az otthona. Lélek, mely a szabadság küldötte. Lélek, melyet nem érinthet a felszín, lélek, melyre oly nagy szükség van, itt és most.

Lélek, mely úgy vonzza be vágyait, hogy senkit sem bánt, sőt, közben mindenkit magához emel. Mert emelsz minden kedves szóval, minden kedves mosollyal. Mert emelsz egy apró mozdulattal, egy simogatással. Mert ez jó a másiknak, és jó neked.


Szállj velem, velünk, erre hívlak. Mert sokan vagyunk, többen, mint gondolnád! Van, akiben ez már tudatossággá vált, van, akiben nem. Van, aki mer beszélni róla, de többen vannak, akik nem. Van, aki fél attól, ami megérintette, van, aki nem…


Igazán gazdag csak a lelkedben lehetsz. Ezt a gazdagságot nem pótolja semmi és senki. S ha lelkedben gazdag vagy, anyagi javaidban is úgy leszel gazdag, hogy nem veszítheted el. Nem lesz benned félelem, mert tudod, hogy nem földi erőtől kaptad. Mindaz, amit neked szántak, neked küldtek, örökre a tiéd. Legyen az társ, munkahely, szerelem, barát, a házad, az autód, bármi más. Nincs az a földi hatalom, mely ezzel szembe szállhat.

Tudom, azt akarják elhitetni veled, hogy ez nem így van. Tudom, játszanak veled. Én is ezen a Földön élek. Tudom, hogy naponta próbálnak stresszelni járványokkal, helytelen életmóddal, a szörnyű hírekkel (mert a jó hír nem hír). DE NEM EZ A VALÓSÁG! Ez csak a felszín.


Én a felszínről a mélybe hívlak, önmagad mélységébe. határtalanságába. Én a felhők fölé hívlak, a messzeségbe, határtalanságába, a magasságba, ahol nem vagy sebezhető, nem vagy bántható.

A Fény Országába hívlak.

Ennek egy apró szigete ez a honlap.

Gyere velem.

Zsóka
Kategória: Új utakon | Hozzáadta:: Zsóka (2011-02-10)
Megtekintések száma: 617 | Hozzászólások: 3
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Meghívó!

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Új utakon [33]
Sose nézz vissza!
Életünkről [10]
Ha a válaszokat keresel

Statisztika


Online összesen: 22
Vendégek: 19
Felhasználók: 3
Zsóka, cintipapp, fruzsi555

Block title