Cikkek katalógusa

Adomány

Keresés a honlapon

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Új utakon » Új utakon

Köszönet vagy hála?

Köszönet vagy hála?

 

Vannak pillanatok, mikor rájön az ember, hogy eddig is oly sok szépség, oly sok öröm, szeretet, gazdagság vette körül – miért érezte hát szegénynek, elesettnek, kifosztottnak magát?

Miért futott folyamatosan az álmai, a vágyai után, miért kért, s utána miért nem jött el mindaz, ami szíve vágya volt? S miért is felejtett más irányba nézni? Miért nem mert igazán mélyre menni, miért csak a felszínen mozgott, miért nem mert alábukni, majd újra feljönni, szárnyalni, majd zuhanni? Miért akart csak túlélni, s nem élni?

 

Bevallom, ezek a gondolatok a reggeli ébredésem után fogalmazódtak meg bennem. A fenti kérdéseket így először magamnak tettem fel. Mert rémálmaim voltak, csuromvizesen ébredtem az éjszakák közepén, s hiába voltak meg a megszokott rítusaim a belső békémre, a kiegyensúlyozottságomra, nem használtak. A virágaim kókadoztak, a cicus kifordult önmagából, pedig ugyanazt a szeretetet és gondoskodást kapták tőlem, mint eddig. A kapcsolataimban megállt az idő, mintha mindenki távolodott volna. S mikor anyukám felhívott: mi van velem, rájöttem, valami nem stimmel. Nagyon nem stimmel! Nem töprengtem.

 

Csendben voltam és vártam. Vártam, mert tudtam, hogy a válasz megérkezik. Nem szemrehányón, hanem csendes szeretettel. Ahogyan eddig is. Jön, észrevétlen léptekkel.

 

Egy hét után a tegnap reggelem volt az első: eddig soha nem tapasztalt harmónia támadt bennem. Már rég megtanultam: ne keressem az okát, ne szedjem ízekre, merüljek el benne, élvezzem! Ne csináljak semmit, amit nem akarok, egyszerűen csak létezzem. Tudtam, ez a közelgő válasz érkezése. Felkészül a lelkem a válaszra.

 

S ma reggel a válasz: HÁLA! De hát hálás voltam én eddig is mindenért, jött az elmém válasza. De hát szerettem én eddig is, feltétel nélkül, folytatódott a válasz. A Létezés megmutatta, hogy nem. Nem gondolatokkal jött ez a válasz, érzésekkel! Megmutatta a felszínt, s megmutatta a mélységet. Megmutatta, milyen gazdag vagyok mai is (pedig bevallom, nem így éreztem, csak elfogadtam, ami van…), s olyan hálát éreztem, mint eddig még soha! Eddig ez csak a felszínen mozgott, most ott a mélyben, a lelkemben. Leírni nem tudom. Kimondhatatlan érzés volt. Elöntött, elárasztott, ragyogott kinn és benn!

 

Először éreztem igazi, belső HÁLÁT mindenért. Az utamért, amit bejártam. Az emberekért, akit elém, mellém, sodort az élet. A gyerekeimért, a barátaimért, a csalásomért, az ismerőseimért, érted, az Univerzum gyönyörűségért, a Föld csodálatosságáért.  Először éreztem igazi, mély belső HÁLÁT mindazért, amit a Létezéstől kaptam. A kegyelemért. A szeretetért. Ez nem az az érzés volt, mint az eddigiek. Nem a felszín.

 

Életemben ma először igazán éreztem magam egynek a létezéssel, mindazzal, mi VAN.

 

Rájöttem: amit eddig éreztem, csak köszönet volt, s nem hála!!!

S a kettő nem ugyanaz!

A köszönet a felszín, a mélység, a hála felé!

 

Ma nem köszönettel fordultam a Létezés felé, hanem ezzel a belső, ragyogó fénnyel, a HÁLA fényével. A legéltetőbb energia, amit eddig megéltem. Mert szeretni is csak a hála fényében lehet. Mától nem mondom senkinek, hogy köszönöm, hogy vagy nekem. Hálás vagyok, hogy ismerhetlek, s az ITT és MOST pillanatában együtt vagyunk a létezésben.

Ma már tudom, ez az igazi, belső hála visz tovább, gazdagítja az életem minden téren.

 

S kívánom: veled is így legyen!

 

Zsóka

Kategória: Új utakon | Hozzáadta:: Zsóka (2011-06-30)
Megtekintések száma: 720 | Hozzászólások: 4
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Meghívó!

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Új utakon [33]
Sose nézz vissza!
Életünkről [10]
Ha a válaszokat keresel

Statisztika


Online összesen: 24
Vendégek: 20
Felhasználók: 4
mocanclau, Zsóka, asinus, frantisekbokor

Block title