Cikkek katalógusa

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Új utakon » Új utakon

Szeretünk - vagy mégsem?

Gondolom, te is mondtad már: szeretlek, mert szükségem van rád. S gondolom, mondták már neked ugyanezt.

Gondolom, te is mondtad, vagy gondoltad: nem tudok nélküled élni, s gondolom, mondták már ezt neked is.

Ne izgulj, ha eddig nem történt meg, majd ezután megtörténik.

Itt és most e pár sorban nem kizárólagosan a szerelemre gondolok. A szeretetre, amelyről azt gondolod, sok-sok ember iránt érzel, és ez vagy jó neked, vagy sem. Vagy szárnyalsz ebben az érzésben, hogy szerethetsz, vagy csak vergődsz benne.

Szeretet és szükséglet.

Gondoltad volna, hogy a kettő kizárja egymást? Mert mit is jelent a szükséglet? Szomjas vagy, oltod a szomjadat. Éhes vagy, oltod az éhségedet. Fázol, felöltözöl. Dolgozol, mert az élethez pénz is kell. S még sorolhatnám, de most nem az a célom, hogy az összes szükségletedet felsoroljam. Megfigyelted már, hogy abban a pillanatban, amikor kielégítetted a szükségletedet, megszűnik a vágyakozásod utána? Már nem is gondolsz rá, már minden rendben van! Elégedetten hátradőlsz – igen, szép az élet! S nem jut eszedbe újra az italhoz, az ételhez, a nagykabáthoz nyúlnod. Mert ami a cél volt, elérted. Ez a szükség. A szükséglet. Erre valóban szükséged van.

No és a szeretet?

A szeretet az a gondolat, amelyet az esetek többségében összekeversz a szükségeddel. Mert kell valami a másikból, ami belőled hiányzik, amit te egyedül nem tudsz megoldani, kell valaki, aki neked mindig helyesel, jó nagyra növesztve ezzel az egódat, kell valaki, aki fölött gyámkodhatsz, mert te jótét lélek vagy. Kell valaki, akin uralkodhatsz, aki helyett kitalálod, mi a jó neki, kell valaki, akibe belekapaszkodhatsz, vagy éppen beletaposhatsz, hogy kiéld a szükségleteidet.

Lehet, hogy most megbotránkozol, de Teréz anyának fogalma sem volt a szeretetről. Ő is abban élte ki magát, hogy elment az elesettek közé, s egyetlen egyszer nem jutott eszébe, hogy ha létezne a keresztényi szeretet a Földön, nem lennének elesettek. Ha valóban élne a krisztusi szeretet, már virágzó paradicsom lehetne a Föld. Ne, most ne gondolj arra, hogy elítélem. Nem ezért írtam le ezeket a sorokat. Csak a számunkra és mások számára is szükséges tetteket ne hívjuk szeretetnek, mert semmi köze hozzá! A lelkiismeret elhallgattatása, semmi több.  S még vállon is veregetjük magunkat, hogy mi milyen jó emberek vagyunk!

Csak figyeld meg: valaki bajba kerül, beteg lesz, jobb esetben emberek hada veszi körül, a szeretet nevében. De kérdem én: hol voltak ezek az emberek a szeretet nevében addig, amíg ez az ember idáig eljutott? (Most eszembe jutott Albert Györgyi, akinek a temetése azért volt zártkörű, mert a család a „drága halottját” - ők fogalmaztak így! - csendben akarta gyászolni.) Hol voltak azok az emberek, amikor te eljutottál a nagy zuhanásodig, hol volt akkor a szeretet? És hol voltál te, amikor a másik zuhant, hol volt a te szereteted?

Kiről gondoljuk azt, hogy szeretjük?

Aki kielégíti a szükségleteinket. Oldja a magányunkat. Aki ott van mellettünk, aki egyetért velünk, aki a mi elvárásaink szerint él. S mindaddig szeretünk, amíg ez így van. S abban a pillanatban, amikor ez megszűnik, elönt bennünket a gyűlölet. Úgy érezzük csalódtunk.

A szeretet nem öncélú. Nem kötődik a szükségleteidhez. Csak van. S ha egyszer találkozol ezzel az önfeledt érzéssel, ezzel a csak van-nal, sarkából fog kifordulni körülötted a Föld.

A szeretet az, amikor nincsenek feltételek, nincsenek elvárásaid, egyszerűen csak örülsz a másik létezésének, hogy él, itt és most. Hogy veled együtt próbálkozik, s csak drukkolni tudsz érte, hogy megoldja, végig járja azt az utat, melyet választott magának. S ott vagy, nem mellette, hanem együtt vele, hogy mindez sikerüljön. Akkor is, ha nem érted, mit miért tesz, ha olykor elcsodálkozol a reakcióin.

A szeretet nem ismeri a válogatás fogalmát. Nincs olyan, hogy ezt szeretem benned, azt pedig nem. A szeretet csak kerek egész lehet. Vagy mindent, vagy semmit. Itt nincs olyan, hogy ezt igen, azt nem. Szeretni csak akkor tudsz, ha teljesen elfogadod a másik embert, ha együtt vagy vele, ha nem kérded honnan jött és hova tart, ha nem filozofálsz róla.

És most csak egy pillanatra gondolj bele: nem arra vágysz igazán a lelked mélyén, hogy elfogadjanak téged olyannak, amilyen vagy? Nem ez a csillapíthatatlan vágy él benned, hogy mondja ki végre valaki: nekem úgy vagy jó, amilyen vagy? Nem annak örülnél igazán, ha nem kellene mindenféle feltételnek megfelelned azért, hogy kapj valami szeretetpótlékot? Tudod, ezzel a többi körülötted élő ember is így van!

Ha én nem szeretnélek téged, nem íródnának ezek a sorok. Honlap sem lenne. A szeretet ugyanis nem azon múlik, hogy mennyi felszínt látsz a másikból, hanem azon, hogy itt és most, a létezésnek ebben a pillanatában próbálkozunk saját önvalónk megfejtésével.

Szeretlek, mert vagy. Itt és most.

Zsóka


(Részlet A forrástól - az óceánig című könyvből, melyet itt részletesebben megismerhetsz>>>)

 

Kategória: Új utakon | Hozzáadta:: Zsóka (2011-05-24)
Megtekintések száma: 780 | Hozzászólások: 4
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Új utakon [33]
Sose nézz vissza!
Életünkről [10]
Ha a válaszokat keresel

Statisztika


Online összesen: 18
Vendégek: 17
Felhasználók: 1
Julcsi960

Block title