Cikkek katalógusa

Keresés a honlapon

Adomány

Útmutató

Oszd meg!

Gyógyítás

Mini-chat

Látogatóink

Block title

Főoldal » Cikkek » Ünnepeink » Anyák napja

Anyának lenni
Ha megkérdezné tőlem valaki, mire vagyok a legbüszkébb életem során, azt válaszolnám: arra, hogy édesanya lehetek.

A gyerekekről szeretnék írni. Az, hogy mit adunk mi, édesanyák, szerintem kevés. Mert adni úgy tudunk, hogy gyermekeink tettek bennünket anyává, az ő választásuk és megszületésük lett számomra, és sokunk számára az élet legnagyobb öröme. 

Nem tudok máshogy közelíteni a gyermekeimmel való találkozáshoz és kapcsolathoz, mint spirituálisan.
Egy lélek úgy dönt, hogy leszületik erre a Földre, s elkezd anyát keresni magának. Eldönti, hogy férfiként, vagy nőként szeretne tapasztalatokra szert tenni, gazdagodni. Nem tudom, mit látott meg bennem a két fiam, s a lányom. Azt tudom, hogy én anya akartam lenni, mert egy nő életének csúcspontja, ha életet adhat. Ha testében megterem egy új élet, egy új lehetőség. Egy lélek önmegismerésének a lehetősége. S hogy mindez így legyen, ehhez kevés volt az én vágyakozásom, reményem, akaratom. Ehhez az kellett, hogy ez a három lélek engem válasszon.

Tőlük tanultam meg feltétel nélkül szeretni. Ők ismertették meg velem, gyermeki szeretetükkel, mit jelent a feltételnélküliség. Ők azok, akik feltétel nélkül elfogadtak és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Akik soha, semmilyen körülményben nem adtak fel. Akik ott álltak mellettem akkor is, amikor már mindenki feladott, megtagadott. Nem vártak el semmit, olykor megmosolyogtak, megmosolyognak, nevetnek rajtam, de érzem és tudom a gondolatukat: anya úgy jó, ahogy van. Kicsit különleges, kicsit nem jár ezen a Földön, kicsit más, mint a többiek, kicsit „lökött” néha, de annyit lehet rajta nevetni!

S ez az, ami valami hihetetlen erővel tölt el, ami a legmélyebb sötétségből is képes felemelni. Remélem, én is ezt tudom nyújtani számukra.

Furcsa kötelék a gyerekeimmel való kapcsolatom. Soha nem ismertem lehetetlent, ha róluk volt szó, s ők sem, ha rólam. Soha nem adtam fel őket, s ők sem engem. Ők tanítottak meg a szeretet erejére. Emlékszem, mikor a legnagyobb fiam félévesen halálos beteg lett. Akkor ott a kórházban, miközben aláírtam a papírt, hogy saját felelősségemre hagyom bent, mert életveszélyes állapotban van, azt mondtam magamnak: ez a gyerek engem választott. Megküzdünk. Nem adjuk fel! Szeretem, s ha egyszer megszületett, nem mehet el ilyen könnyen. Ez nem lehet! Ő volt az első, aki ebből a betegségből felgyógyult. A lányom, aki asztmásan született, ma egészséges. Igen, a gyerekeim kellettek ahhoz, hogy megismerjem a szeretet erejét! Általuk tapasztaltam meg, mit jelent kiállni a másik mellett akkor is, ha az egész világ mást mond és gondol. Tőlük, általuk tapasztaltam meg, hogy nincs lehetetlen. Az lehetünk, azzá válhatunk, akik vagyunk. 

Végig gondolva: hihetetlenül sok dologra tanítottak engem. Sok ajtót és ablakot nyitottak ki számomra. S mindezért én tartozom köszönettel, hálával.

Mit adhatok én? Ugyanazt a feltétel nélküli szeretetet, amelyet tőlük kapok Ugyanazt a lehetőséget nyújthatom, amit születésük pillanatában megkaptak: mindig legyenek önmaguk, minden körülményben. Mindegy, mit mond és gondol a világ. Az a lényeg, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Nem tudom és nem is akarom megvédeni őket semmitől, mert nem tudom, mit kell megtapasztaljanak, milyen sorsot választottak maguknak. Egyetlen dolgot tehetek: mindig mellettük lehetek, elvárások és számonkérések nélkül. Egyetlen dolgot tehetek: egy apró, pici, biztos pont. S tudom, ez a biztonság nagyon törékeny, s olykor nagyon kevés. De van.

Zsóka



Kategória: Anyák napja | Hozzáadta:: Zsóka (2012-05-06)
Megtekintések száma: 640 | Hozzászólások: 6
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Klubtagság

Iratkozz fel!

Hírlevél

Neked szól!

Itt vagyunk!

A fejezet kategóriái

Statisztika


Online összesen: 7
Vendégek: 7
Felhasználók: 0

Block title